Milyen egyedül vagyok! Ha beszélek, nem jönnek ki hangok a számon, ha írok, nem látszanak a papíron a betűk. Csak én hallom, csak én látom magamat, és
Isten. Az ő ereje ad erőt elviselni ezt az állapotot.
Mintha ezen a földön nem is léteznék, mintha nem is beszélnék, mintha nem is éreznék. Gondolataimat elfújja az utca zaja, érzéseimet elfojtja a kaja, a pia. Csak telnek napjaim egymás után, bárki máséi is lehetnének, csak folynak gondolataim le a Dunán, mintha nem is léteznének, a sötétben, a szennyben, tovahömpölyögnek, mint kagylóhéjban a gyöngy, porrá zúzódnak a sziklakövön.
Fénylik a vérem, arany a színe annak, mégis, ha felvágnám ereim, csak a sár maradna…
2003.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése