Boldogság, avagy engedjétek hozzám a gyermekeket

Arannyal borít be mindent az ősz, fújja a szél a száraz falevelet, szárnyal, kering, majd halkan zizzen a földön, de csak egy pillanatra, újra felkapja egy langyos légáramlat, átrepül a madarakon, szeleken, világokon, életeken, csak száll és szárnyal, lebeg, repül és újra lebeg, nem fél csak él és örül, messze száll, égbe száll, tova - tova száll, nem zavarja a por, nem zavarja a szmog, nem akar semmit, csak céltalanul sodródik, merre jó sorsok vetik, megsimogatja a szelet, megcsiklandozza az eget, egyre gyorsabban és gyorsabban repül, míg a szél a földhöz nem vágja, egy arra járó kisgyerek agyon nem tapossa.