2010. november 9., kedd

Ki jó?

-Te itt, fiam?
-Mint látja apám.
-Mi végzett veled?
-Pisztolygolyó.
-Ki lőtt le?
-Biztosan egy ellenségem.
-Hát olyan sok ellenséged van?
-Akadnak.
-Hogy lehet, hogy valakinek sok ellensége legyen, mikor az apja Istenfélő, Istennek tetsző életre nevelte.
-Nem éltem azt az életet apám, amit te jelöltél ki számomra.
-Akkor hogy lehetsz itt a menyországban? Vagy ez a pokol?
-Nem hiszem apám, hogy bármelyik is volna. S látod én hitetlen bűnös életet éltem, te hívőéletet, mégis ugyanott vagyunk.
-Ez igazságtalan.
-Az élet, akarom mondani a halál, igazságtalan.
-Én büszke lehetek arra amit hátrahagytam, az emlékemre, veled ellentétben!
-Mire volnál olyan büszke, apám?
-Egész életemben becsületesen dolgoztam, két szép gyermeket felneveltem, talán ez semmi?
-Igazad van, gürcöltél, mint egy igásló, mégsem volt soha pénzünk, s mikor egy szökőévben láttunk téged, akkor is olyan fáradt voltál, hogy egy kedves szó nem hagyta el a szádat. Én viszont egy jó húzással elsikkasztottam egy szép kis vagyont, saját céget alapítottam, foglalkoztam olajszőkítéssel, mindig volt mit ennünk, sőt, jutott nyaralásra, luxusra. Boldoggá tettem hitvesemet, gyermekeimnek is mindent megadtam. A te életed örömtelen és szeretetlen volt, csak az imáidnak éltél.
-Hát rossz férj, rossz apa voltam?
-Nem mondom. Nincs jogom bírálni téged. De bizony gyakran előkaptad a nadrágszíjat, ha nem úgy viselkedtünk, ahogy azt Isten elvárná. Csak azt nem vetted észre, hogy a sok ütéssel minket éppen a Mindenható ellen fordítottál, de ezt csak megköszönhetem, hiszen így tudtam boldog, harmónikus mindennapokat teremteni magam, s a családom számára.
-Hát anyád, hozzá mindíg hű voltam.
-Való igaz, de a nélkülözés és fáradtság mellett nem figyeltél oda rá, elhanyagoltad, tudom meg is csaltad volna öregségén, csak Istentől való félelmedben nem tetted.
Az én feleségem, boldog, kiegyensúlyozott asszony, már többször volt mindkettőnknek szeretője annak ellenére, hogy mindketten szeretjük egymást. A változatosság feldobja a családi életet, és lélekben mi is hűek vagyunk egymáshoz.
Hát döntsd el apám, mi a nagyobb bűn, véteni nem létező törvények ellen, vagy sutba dobni az élet ajándékait.

1998. június 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése