Másság

Kati más volt, mint az átlagos korabeli lányok. A komolyzenét szerette, nem törődött a fiúkkal, a divattól pedig egyenesen undorodott. Egyszínű, bő pólókat hordott és kertészfarmert. A bakancsára nagyon büszke volt, az édesapjától örökölte, attól az apától, aki úgy szerette a gyermekeket, hogy belehalt.
Az történt ugyanis, hogy Kati édesapja derűsen kocsikázott egy kis faluban, mikor egy bozontos, szőke fiúcska elejtette a labdáját, ami kigurult az útra. A kisfiú gondolkodás nélkül utánafutott. Kati apukája félrekapta a kormányt és egy fának rohant. Azonnal meghalt.
Az osztálytársnők azonban mindezt nem tudták, csak azt látták, hogy Kati télen-nyáron egy magasszárú, viharvert, rá legalább három számmal nagyobb bakancsban jár. Gyakran gúnyolták vele, hogy: "Hé az anyád egy butiktulajdonos, de téged nem tud rendesen felöltöztetn?!". És kapott ő még sok hasonlót. Kati gyakran lett bántó tréfálkozás áldozata az osztályban. A sértéseket eleresztette a füle mellett, legalábbis úgy tett. Legbelül azonban nagyon fájtak neki.Szeretett volna közéjük tartozni, bár nem szerette őket. Ő is eggyé akart válni a közösséggel anélkül, hogy megváltozott volna. De úgy nem fogadták el, ahogy volt. Hiába próbált kedves lenni, ezt csak kihasználták, és ha unalmas volt a szünet, "A menő csajok gyülekezete" mindíg megtalálta a módját hogyan mulassanak Katin.
Katinak egyetlen barátnője volt az osztályban, Zsuzsi. Furcsának tűnhet, hogy pont ő, hiszen a másik legjobb barátnője Katin kívül, a gyönyörű, népszerű, az osztály legklasszabb csaja, Csenge, aki Katit a legtöbbször szokta piszkálni. Zsuzsi próbálta csitítani az ellentéteket, de nehezen ment. Csenge nem tudta levetkőzni piszkálódó magatartását, Kati pedig a segítségével sem tudott az osztályközösségbe tartozni.
Kati nem akart olyan lenni, mint Csenge, érezte, hogy Csengében nincs semmi szeretetreméltó, és nem értette hogy lehet, hogy ennek ellenére minden sikerül neki.
Egy csodaszép tavaszi napon Csenge bulit rendezett, meghívta az összes üresfejű libát, akit csak ismert és természetesen a végzős fiúkat.
Katit persze nem hívták. Épp a szendvicsét fogyasztotta egy eldugott zugban, a nagyszünetben, mikor Zsuzsi odarohant hozzá:
-Kati! Kati!!!!
-Ne ordíts, itt vagyok.
-Figyelj mindent kitaláltam, most megmutathatod nekik, most sikered lesz, ez a nagy napod! Úgy értem szuper lasz, meg izé, szóval, na. Tehát, most hogy mindent elmondtam, és mindent értesz legjobb lesz, ha találkozunk suli után és hazakísérsz, mert...
-Zsuzsanna! Higgadj le. Fogalmam sincs miről beszélsz, volnál kedves érthetően elmagyarázni?
-De buta vagy! Hát még mindig nem értesz semmit? Csengének ma este lesz a bulija, ahova engem is meghívott, és még sokakat, úgyogy ma megmutathatod.
-Zsuzsi, nem akarom elvenni a kedved, de én nem tartozom a "sokak"-ba, engem nem hívott meg.
-Igen, tudom, de nekem azt monda, hogy bárkit magammal vihetek, és én úgy döntöttem, hogy te leszel az!-vágta ki diadalmasan.
-És ha én nem akarok menni?
-Miket beszélsz! Már hogyne akarnál, lesz jó zene, tánc, fiúk, szuper hangulat!
-Úgy érted, lesz órákon át dübörgő csörömpölés, fenékriszálás, nem létező szemezés a sötétben, és hangos viták, hogy kinek látszik több a fenekéből?
-Pontosan! Ez az!
-Hogyhogy ez az? Ismerhetnél már annyira, hogy tudd, engem mindez nem érdekel...
-Persze, mert te különb vagy! De Csenge meg a többiek azt hiszik ők állnak feljebb a "ranglétrán", mutasd meg nekik, hogy könnyű olyan ostoba libának lenni, mint ők, és az a nehéz, az a magasabbrendű, amilyen te vagy.
-Kezdelek érteni, és azt hiszem igazad van, elmegyek. De mit vegyek föl?!
Igy történt, hogy Zsuzsi és Kati suli után elindultak Kati anyukájának a butikjába. Rábeszélték az asszonyt, hogy adjon kölcsön pár cuccot a lányának másnap reggelig. Sikerült kiválasztani mindenből a megfelelőt. Kati és Zsuzsi elbúcsúztak.
Pár óra múlva Kati lázasan készülődött. Hosszú fekete haját egy fekete kendővel felkötötte, úgy, hogy elöl egy pár tincs szabadon maradt. Kihúzta a szemét, és kirúzsozta a száját. Felvette a világoskék, vékonypántos felsőt, ami szabadon hagyta izmos hasát, és felráncigálta magára a szűk, bőrből készült fekete miniszoknyát. Rövid körmeit feketére lakkozta. Csak édesapja bakancsa utalt az igazi Katira. De ehhez a szereléshez még az is jól állt.
Megnézte magát a tükörben, és megállapította, hogy Csenge-szemmel baromi jól néz ki.
Kilépett az utcára, és érezte a langyos szelet meztelen vállain. A nap még nem ment le, narancsvörösen izzott a folyó felett.
Az utcán többen utána fütyültek. Érezte, hogy sikere lesz, sőt, már most sikere van.
Csengéék egy folyóparti villában laktak, Kati arra vette az irányt. Betett egy viszonylag jó számot a walkman-be, és érezte, hogy a zene átveszi felette a hatalmat.
-Most megmutatom nekik, hogy én is tudok menő lenni, én is érek annyit mint ők, ez az én napom-gondolta.
De nem tudta megmutatni soha többé. Nem mindenki olyan, mint Kati apukája, van aki nem rántja félre a kormányt, ha a soha nem érzett sikertől megrészegült kamaszlány nem néz körül a kereszteződésben...

1998. május 17.